A lány hosszú sóhaj kíséretével sétált végig a sötét
folyósón a kezében volt a tőr,amit ma reggel adtak neki óda. A tőr pengéje
halványan csillogott a hold apró sugaraitól ami épp,hogy csak be-be világított
a nagy törött ablakon az egyik falon.
A léptei vízhangoztak a folyosó nagy csöndjébe,a lány minden
deszka nyikorgásnál kicsit össze rezzent de nem félt. Nem szabadott félnie. Ő
erre született,hogy elkapja az ilyen fenevadakat amit éppen üldözött a társával
Villámmal. Óda sétált az ablakhoz és a kinti sötétséget nézegette. Egy fa az
ablak előtt magaslott és az ágait rázta a szél ami halkan süvített.
- Főnix! - kiáltotta Villám
- Mi van? –ordított a lány
- Fuss,megy a dög! –figyelmeztette de már késő volt a vad
rávetette magát a lányra
Főnix előkapta a tőrt és a lény torkához emelte,de az csak
egyre jobban bele akart harapni a lány sápadt,kecses nyakába. A lény
kimeresztette a karmát és egyre jobban próbálta vele megsebezni. Egy kéz
megragadta a lényt és vissza rántotta,mire az óda kapta a fejét és ezt
kihasználva a lány megsebezte a nyakánál. A lény amiatt bedühödött és a
karmával mély vágás ejtett a lány felkarján. Villám erős rántással kirántotta a
lányt a szörny alól és a lény torkának esett a tőrével. A lány karja egyre jobban
vérzett,ami talán még jobban hatással volt a szörnyre,mint ma a támadás.
- Most meg öllek! – mondta szinte már hörögve Főnix
Óda rontott a lényhez és a tőre pengéjével megsebezte a
nyakánál,az pedig a sok vér vesztesétől össze esett.
- Hívd a központot! –vette óda Főnix Villámnak
- Jól vagy? –kérdezte a fiú mit se törődve a lány „parancsára”
- Voltam már jobban is! De hívd a központot!
- Hívom…
A fiú tárcsázni kezdett a fekete telefonjába és értesítette a
központot arról,hogy elkapták a dögöt. Közben a lány leült a földre és
leszakított egy rongy darabot a ruhájából,a ronggyal pedig bekötözte a sebét
amiből nagyba folyt ki a vörös vére.
- Mindjárt jönnek! – mondta a fiú és óda ült a lány mellé
- Akkor jó! –mondta és neki dőlt a társának
Villám gyöngéden át karolta a lányt és megsimította a
vállát. Főnix becsukta a szemét,nagyon elfáradt a harc közbe. Villám nem volt
fáradt sőt teljesen fel volt pörögve,hogy sikerült megint egy pokolfajzatot a
központba jutatniuk,nem volt kétség afelől,hogy a fiú igazi energia bomba.
Főnix és Villám a házuk tetején üldögéltek és néztek ahogy a
csillagok ragyognak az égen. Főnix karján volt egy vastag kötés és néha kicsit
el is torzult a lány arca mivel a kenőcs amivel bekenték a sebet nagyon csípte
azt.
- Szerinted ha normális embernek születtünk volna akkor jóba
lennénk? – tanakodott Villám
- Lehet,de az is ,hogy soha nem találkoztunk volna. –felelte
a lány
- Néha úgy szeretnék olyanok miatt aggódni,mint a többi fiú.
- Hidd el én is lennék átlagos lány,de szeretem amit
csinálok mivel ezzel úgymond „megtisztítom” a földet.
- Megtisztítod?
- Aha.
- Jobb szó nem akadt? – nevetett fel a fiú
A lány is felnevetett de nem attól,hogy akkora poén volt az
egész hanem a fiú nevetése miatt. Főnix hátra tűrte egy kósza tincsét és neki
dőlt megint a fiúnak.
- Nagyon hosszú volt ez a nap és még annyi pokolfajzat van a
világon! –sóhajtott fel Főnix
A fiú bólintott és megsimogatta a lány fejét. Ő nem volt fáradt,de
együtt érzett a lánnyal. Tudta,hogy a munkájuk java még hátra van.
